A színházról

A színház története

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a Kolozsvári Magyar Zene- és Színművészeti Konzervatórium jogutóda. Ez 1946-ban jött létre egy Mihail Ralea és Gheorghe Tătărescu miniszterek által aláírt és Mihály Király által ellenjegyzett törvényerejű rendelet alapján. Az 1948-as tanügyi reform nyomán a színészképzés két különálló, románul, illetve magyarul oktató intézményben folytatódott. 1950-ben a Magyar Művészeti Intézet és a Román Művészeti Intézet azonos karait összevonták, így jött létre Kolozsváron a Gheorghe Dima Zeneművészeti Intézet, a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet.

1954-ben a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet magyar tagozatát Marosvásárhelyre helyezték át, míg a román tagozat hallgatói és a magyar tagozat rendezőszakos hallgatói Bukarestben folytatták tanulmányaikat. Marosvásárhelyen a Köteles Sámuel utcában, az akkori Székely Színház szellemi környezetében, hamarosan kiépült az erdélyi színművészeti oktatás otthona. 1962-ben felavatták egyetemünk gyakorlószínházát, a Stúdiót, amely az elkövetkező években országosan elismert produkciók színhelye lett. 1976-ban egyetemünkön újraindították a román tagozatot.

A Stúdió Színház 1962. november 24-én Molière: Tartuffe című vígjátékával (rendező: Kovács György, a nép művésze) nyitotta meg kapuit, s azóta folyamatosan repertoár-színházként működik. A Stúdió Színház a 60-as években Románia hetedik magyar nyelvű állandó színházává nőtte ki magát saját infrastruktúrával (díszlet- és jelmeztervező, művészeti titkárság, gazdasági részleg, műhelyek, színpadi személyzet), évi 4 bemutatóval, heti 3-4 előadással, ami évadonként 100-120 előadást jelentett. Az 1979/80-as évadtól, a román tagozat első végzős évfolyamának bemutatkozása nyomán, a Stúdió Színház kéttagozatos, román és magyar nyelvű előadásokat játszó repertoár-színházzá alakult át. Az előadási napok száma kezdetben változatlan maradt, s hozzávetőleg egyenlő arányban oszlott el a tagozatok között. Így a magyar tagozat évi 3-4 bemutatóját heti 2-3 előadásban évente 60-80 alkalommal vihette közönség elé. Az előadásokat a végzős évfolyamok vezető színésztanárai, az intézet rendezőtanárai, valamint meghívott rendezők állították színpadra.

Az 1980-as években, a diktatúra elsorvasztó politikájának eredményeként a diáklétszám a működőképesség határáig csökkent. A Stúdió tevékenysége ezekben az években sem szakadt meg, az intézet színésztanárai ugyanis szerepet vállaltak diákjaik előadásaiban (pl. Lohinszky Loránd, Ferenczy István, Kovács Katalin, Selyem Ildikó, Zalányi Gyula). Az 1989-es fordulat után a Stúdió Színház egyre gyakrabban kért fel magyarországi és romániai rendezőket a végzős hallgatók vizsgaelőadásainak színrevitelére. Ennek nyomán igen jelentős, a hazai és a magyarországi szakmai körökben is elismerést nyert előadások születtek a Stúdió színpadán. Többek között:

- Paul Foster: Tom Paine (Victor Ioan Frunza rendezésében);

- Molière: Tartuffe (rendező: Tompa Gábor);

- Shaffer: Equus (rendező: Merő Béla);

- Shakespeare: Szeget szeggel (rendező: Keszég László);

- Büchner: Leonce és Léna (rendező: Tóth Miklós);

- Pirandello: Az ember, az állat és az erény (rendező: Bocsárdi László);

- Shakespeare: Vízkereszt (rendező: Novák Eszter);

- Csehov: Platonov és Shakespeare: Romeó(k) és Júliá(k) (rendező: Rusznyák Gábor).

Meghívott tervezők, dramaturgok és koreográfusok működtek közre több előadás létrehozásában, ugyanakkor a végzős évfolyamok tanárai is színpadra állítottak jelentős előadásokat (Lohinszky Loránd, Kovács Levente, Kincses Elemér, Ferenczy István, Gáspárik Attila, Parászka Miklós).

1990-től újraindult a rendezőképzés, a Stúdióban helyet kaptak a rendezőszakosok (Kövesdy István, Bocsárdi László, Barabás Olga, Nagy Ágota) előadásai is.

Az 1990 után erőteljesen kifejlesztett zenei képzés eredményeként több musical, zenés vígjáték és egy operett-előadás is megjelent a Stúdió Színház műsorán:

- Királyhegyi-Hencz: Ó, Ábrahám (rendező: Tímár Tamás m.v. és Kovács Levente);

- Shaw-Larner-Löwe: My Fair Lady (rendező: Kovács Levente);

- Kander-Ebb-Masterhoff: Kabaré(rendező: Kovács Levente);

- Kálmán Imre: A Montmartre-i ibolya alapján készült operett-gála (rendező: Kovács Levente);

- Karácsony Benő-Kisfalussy Bálint: A rút kiskacsa (rendező: Lohinszky Loránd).

A Stúdió Színház több előadása kapott különböző díjakat az elmúlt évtizedben:

- Dürrenmatt: Play Strindberg (rendező: Lohinszky Loránd) Kisvárdán;

- Paul Foster: Tom Paine (rendező: Victor Ioan Frunza) Nagyszebenben, Kisvárdán, valamint UNITER-diplomát Bukarestben;

- Pirandello: Az ember, az állat és az erény (rendező: Bocsárdi László) Kisvárdán.

Több előadás kapott meghívást bel- és külföldi vendégszereplésekre, fesztiválokra, műhelytalálkozókra:

- Dürrenmatt: Play Strindberg; - a budapesti IMMT fesztiválra

A Fal (Csányi János Shakespeare átírása alapján) - a budapesti Szkéné Színház által szervezett IMMT fesztiválra,

- Arthur Miller: Pillantás a hídról - Bécsi vendégjátékra,

- Szüntelen király (Tamási Áron-mesejáték) - németországi vendégjátékra,

- Peter Weiss: Marat/Sade - a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem által szervezett HID fesztiválra,

- Pirandello: Az ember, az állat és az erény - a budapesti Új Színházba,

- Csehov: Platonov - a budapesti Thália Színházba.

A Stúdió Színház részt vett az Európai Színiiskolák Találkozóin (Marosvásárhelyen és Târgovişte-n) a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem által rendezett nemzetközi fesztiválokon, valamint a művészeti intézetek bukaresti év végi gálaműsorain.

Műszaki adatok

A Stúdió Színház nézőterének méretei: 10 m x15 m, 200 férőhellyel.

A Színpad méretei: 20m x 10 m.

A színpadi tevékenységekhez szükséges felszerelés: világítás, hangosítás, díszlet, bútorzat, kellékek.